A három és fél szobás, rendkívül jó adottságokkal rendelkező rózsadombi villalakás felújításához kérték a segítségünket. A feladat a meglévő szép, antik bútorok, lámpák, festmények számára méltó környezet teremteni úgy, hogy változtassunk a korábbi elrendezésükön is.
Mindenek előtt a falakat kellett rendbe hozni. A már legalább tíz éve fehérre festett, illetve fűrészporos tapétával burkolt felületeket mindenképpen meg kellett erősíteni, mert az épület mozgása miatt sok helyen alaposan megrepedezett. A korábbi tapéta leszedését, helyette pedig glettelhető üvegszálas tapéta felrakását javasoltuk, amely festés után nem látszik, stabil, hajszálrepedéseknek garantáltan ellenálló, festett felszínt biztosít. Nagy belmagasságú, polgári terekhez illően elegáns, selyemfényű Dulux beltéri festéket ajánlottunk, az oldalfalakra fehér helyett kellemes pasztell árnyalatban, tojáshéj színben. Leszedettük a korábbi fából készült, fehérre mázolt, igen rossz állapotban lévő dekorléceket, amelyek azelőtt a faliszőnyegek falra erősítését is megoldotta. Helyette igényes, kb. 15 cm széles gipszstukkó párkányzatot futtattunk körbe a mennyezet alatt 30 cm-nyire, amely kissé megosztja a nagy belmagasságot, az ablaknál rejtett karnisban folytatódik és hangsúlyosabbá, elegánsabbá teszi a teret. Hogy a szép régi csillároknak külön hangsúlyt adjunk, mindegyikhez egy-egy méretéhez illő rozettát tetettünk fel. A gipszmunkákat és a mennyezetet, akárcsak az ajtókat és nyílászárókat hófehérre festették. Felcsiszolták és újralakkozták az elegáns fa parkettát is.

Némi korrekciót igényelt a belső szoba, mivel elképzeléseink és a házigazda kívánsága szerint ide kerültek a korábban a szalonban lakó hatalmas, barokk könyvszekrények, amelyek eléggé lesötétítették, és leszűkítették ott a teret. Az eredeti elképzelés helyett, hogy a szoba egyik fala mentén sorakoztassuk fel őket, amely félrehúzta volna a helyiséget, és megbontotta volna az egyensúlyt, azt ajánlottunk, hogy az ablak két oldalán, egymással szembe állítsuk őket egy intimebb, barátságos dolgozó vagy más elkülönített funkciójú szobarészt elkülönítve így – ha csak jelképesen is. A szoba tengelyére szimmetrikusan elhelyezett bútorok a barokkos szimmetriát erősítik, ami illik a szekrények stílusához. Ugyanakkor az ugyancsak barokk térrendezésre jellemző egymásba nyíló, kétszárnyú ajtókkal szeparált, egyetlen térré nyitható reprezentatív tér végén így mintegy színpadszerű, látványos kompozíciót kapunk. Ahhoz azonban, hogy a szekrények elférjenek, a beugrókkal rendelkező falakat gipszkarton dobozolással ki kellett pótolni. Az így létrejövő gipszkarton meghosszabbítások rövidebb felébe szpotlámpával megvilágított falfülkéket terveztünk, melyekbe üveg, illetve fa polcokat tetettünk, így az értékes csecsebecséknek – kínai vázáknak, porcelánoknak, szobroknak – méltó kiállítóhelyet teremtettünk. Az alaprajzi adottságok miatt a két falfülke szélessége között 10 centiméternyi eltérés mutatkozik, ám ez alapvetően nem zavarja meg az áhított szimmetriát. Az ablakokra a régi helyet új fehér voile függönyök, dekor-függönyként pedig az ablakokat két oldalról keretező halványsárga-óarany taft drapériák kerültek, a háziasszony választása szerint. Kompromisszumos megoldásként a helyszűke miatt a sötétítő karnisa ívesen kanyarodva követi a szekrény vonalát. Eredeti elképzelésünk szerint a szekrények közötti térbe régi íróasztal kerül a hozzá való székkel, így mini könyvtárat-dolgozót létrehozva, ám egy kis ebédlőasztal is elfér ide négy székkel, ahol ünnepi alkalmakkor fogadhatják a vendégeket. A szoba előterében kényelmes TV-néző helyet rendeztünk be, a meglévő fotel és asztal mellé egy kényelmes kanapét vásárolva.

Változtatásra szorult a belső szobából nyíló télikert is, amely nem volt kellőképpen kihangsúlyozva. Új, 10×10 cm-es színes ( drapp, kék és barna ) gresslapokból szőnyegmintában kirakott padlóburkolata halványan emlékeztet a korábbi metlachira, ám sokkal vidámabb és egzotikusabb lett, jól passzol az ugyancsak új fából készült reluxához, amellyel az ablakok árnyékolását oldottuk meg. A reluxa cseresznyés árnyalatához pácoltattuk a radiátortakaró fedlapját is. Reményeink szerint növények társaságában kellemes olvasó-pihenősarkot alakíthatunk ki benne. Az itt felszerelt, rövid láncra fűzött régi csillár és falikarok, illetve a felrakott képek bensőséges szobahangulatot teremtenek.

Levegősebb elrendezésre kaptunk lehetőséget a nappali-szalonban, amely megszabadult az egyébként gyönyörű, de tekintélyes méretű könyvszekrények társaságától. Az itt maradt ugyancsak barokk, nádfonott hátú ülőgarnitúra így teljes szépségében érvényesülhet a jókora márvány-jáde kandalló mellett, hozzájuk egy szecessziós vitrint és egy empire szekretert kellett elhelyezni. Szőnyegek, képek, egy szép gobelin, tükrök és más dekorációk teszik teljessé a képet.

A hálószobában nem sok változás történt. Javaslatunkra a nagy faliszőnyeg inkább a belső szobában került felaggatásra, így világosabb lett a szoba. A meglévő ágy kárpitozott ágyvégét megmagasítottuk és új, az ágytakaróhoz illő kárpitot, illetve szoknyát kapott. Az ágy fölé két régi olvasólámpát vásároltunk. Kiválasztottunk taft függönyt ide is, ám ez egyelőre – az ára miatt – várólistára került. Új üvegcsillárt vásároltunk a félköríves alkóvba, melynek egyik felébe a meglévő bútorok felhasználásával nőies piperesarkot rendeztünk be. A már meglévő falfülke, illetve a belső szobai falfülkék belsejét a falszínnél egy árnyalattal sötétebbre színeztük. A hálószobai falmélyedésbe egy régi smizett került, melyet a háziasszony tervei szerint L-alakban bekeretezett családi fotóarchívum fog keretezni.

Megújult természetesen az előtér és a fürdőszoba is. Az előbbi új falszínt, a csúnya álmennyezet helyett gipszkarton mennyezetet, falikarokat és sok-sok képet kapott, restaurálták a falburkolatot, kijavították a fa korlátot és természetesen a fa lépcsőt is.

A fürdőszobai csempéhez nem nyúlhattunk hozzá, ám itt is átfestették a falat, mégpedig egy pasztell, csempéhez illő mályvás árnyalatra, a csempe lezárására használt díszlécet pedig erősebb, bordós mályvaszínre. Kicseréltük a csapokat, a lámpákat, a tükröt és a fürdőszobai kiegészítőket is, a háziasszony régi fésülködőasztalát pedig átfestették, antikolták. A konyhába új étkezőasztalt vásároltunk, a régi konyhabútorok laminált felületeit pedig javaslatunkra furnéros lappal tüntettük el.

A megújult lakás most újra régi szépségében ragyog, talán kicsit színesebben, élénkebben, mint hajdanán, remélhetően tulajdonosai a nagy felfordulás után végre kipihenhetik magukat, és élvezni tudják majd a változást.
